A gyakorlatlan megszálló - Az amerikai nácitlanítási politika Németországban [antikvár]

SZEGEDI GÁBOR A gyakorlatlan megszálló. Az amerikai nácitlanítási politika Németországban Melyik a legjárhatóbb út a diktatúrából a demokráciába? Hogyan lehet egy idegen ország idegen népének megmutatni, hogy mi a helyes, és mi nem? Kit kell eltávolítani a régi vezetők közül, és kikből álljon az új elit? Szükség van-e új demokráciáknál olyan átmeneti periódusra, ahol még mindig megtalálhatók a diktatúra elemei? Ezekkel a ma is aktuális kérdésekkel az Egyesült Államoknak a 20. század közepe óta sokszor és sok helyen kellett szembesülnie, mi több, sok esetben megfelelő felkészültség nélkül kellett megszerveznie egy-egy ország igazgatását. így volt ez Németországban és Japánban is: egyrészről ezeket az államokat az amerikai csapatok 1945-ben kényszerűségből szállták meg, mlsrészről a négy szövetséges hatalom közül egyedül az Egyesült Államoknak nem volt semmilyen tapasztalata más országok megszállására vonatkozóan. A megszállást követően talán éppen ezért az amerikaiak voltak azok, akik a legnagyobb lendülettel vetették bele magukat Németország megreformálásának programjába. 1945-ben négy fő irányelvet, a négy „d"-t jelölték meg elsőrendű célként: demokratizáció, demilitarizáció, dekartellizáció és denácifíkáció.' Természetesen mind a négy alapelvet osztotta a többi szövetséges is, a demilitarizációt és a dekartellizáciöt illetően pedig hasonló lépéseket is tettek, azonban a demokratizáció és a denácifíkáció (mostantól: nácítlanítás) ütemét illetően eltérőek voltak az elképzelések. ' Denazification: műszó, az amerilcaiak találták ki arra a programra, amelynek során Németországot a világháború után megpróbálták megtisztítaiii a nemzetiszocialistáktól. Lásd Niethammer: Entna-zifizierung in Bayern, 149. o.