A katolikus gondolat útja az újkori Franciaországban [antikvár]

A gondviselés két eszközt adott a francia nemzetnek, mellyel mozgatja a világot: nyelvét és a prozelitizmusnak, a térítésnek szellemét, mi jellemének lényegét alkotja, - mondja Joseph de Maistre. Valóban, nincs is nemzet, melynek annyira sajátsága lenne a más meggyőzésére, befolyásolására, megtérítésére való törekvés. Az ilyen lelki alkat a vallási kérdéssel szemben se lehet közömbös. S ha nézzük azokat a vezetőeszméket, melyek a francia irodalmat mozgatták, ihlették, az első helyek egyikét a vallási eszmének kell adnunk. A francia irodalmat át meg |átjárja a vallási eszme, melyet terjeszteni, magasztalni iparkodik vagy amely ellen küzdeni akar. A mi munkánk a XIX. század irodalmában mutatja be a katolikus gondolat sorsát, fejlődését. Ezen épül fel az úgynevezett Renouveau Catholique (kat. megújulás) is, ami azonban alig érthető meg a XIX. század nélkül. A katolikus gondolat útját 1802-vel, Chateaubriandnak A kereszténység szelleme (Génié du Christianisme) című munkájával kezdjük. Ez az évszám kétszeresen határkő a francia szellem történetében. A kereszténység szellemével kezdődik meg a katolikus gondolat erőteljes, hatásos kép viselése az irodalomban a XVIII. század vallásellenes áramlatával szemben. Ez az év a Napoleon-féle konkordátum megkötésének éve, melynek következményei száz évnél tovább voltak érezhetők a francia egyházi életben.