A pápák története [antikvár]

Most két éve fejeztem be „Jézus Krisztus Egyházának Története" című művemet. Hálákat adva sóhajtottam föl az Éghez és ismételten elmondottam az ovidiuszi röpkeszót: „Nunquam iam amplius scribam!" Kötelességszerű dolgaimtól szabad időmet azonban továbbra is könyveimmel töltöttem el; mert hiszen ezek oly jó, hűséges, az embert nem bántó, de sok gyönyörűséget adó barátok. Nagyon szeretem őket! Csak egyre "utaztam". Ez a saját könyvem. Olvasgatásaim közben főleg arra ügyeltem: nem vétettem-e valamiben az igazságosság ellen és terjedelem tekintetében kellő mértéket tartottam-e? Művemben legkevésbbé voltam megelégedve az első tizenhárom századbeli pápák történetével. Úgylátszik mások is keveselték, a mit a pápákról írtam; mert több felől intéztek hozzám kérdést: hol és milyen pápáktörténete kapható? Sajnálatomra magyar nyelvűt nem tudtam ajánlani, mert az egyetlen, a jó Karcsú A. Arzén műve, kincsért sem kapható s a mai nemzedéknek már élvezhetetlen. Úgy kezdtem érezni, mintha még valami tartozásom volna - egyházam, hazám iránt. Az isteni Gondviselés időközben csapást mért reám, olyant, a melyiken tulajdonképen mindegyikünknek át kell esnie; oly körülmények között ért ez, melyekben számos vigasztaló vonás volt. De a gyermeki szív ilyen esetben mégis csak valami nem mindennapi dologban keres gyógyító írt. . . Meghalt jóságos Anyám! Igaz, magas korban; ha nem is az én Anyám lett volna, akkor is azt mondanám: szentül halt meg, a hogyan élt. Midőn temetéséről munkakörömbe, műhelyembe visszatértem, föltettem magamban, hogy minden szabad percemet fölhasználva megírom „A pápák történetét".