A régi és az új Európa atlasza [antikvár]

Részlet: Európa az újkor küszöbén Ez a könyv Európa újkori történelmének nagy változásait, sorsdöntő fordulatait mutatja be térképeken és szövegben. Bármi legyen azoknak a világeseményeknek a kimenetele, amelyeknek a kortársai vagyunk, annyi bizonyos, hogy a mi világrészünk, sőt az egész emberiség története ismét korszakos fordulóponthoz érkezett. Ennek a szemünk előtt végbemenő nagy átalakulásnak a jelentőségét azonban csak az értheti meg, aki ismeri az újkori európai történelem eddigi nagy változásait. Mielőtt azonban ezeket a nagy átalakulásokat ismertetnénk, röviden be kell mutatnunk az újkor küszöbe felé közeledő középkori Európát. Minden korszak-elhatárolás bizonyos fokig mesterséges, erőszakolt. Azok a politikai célkitűzések és szellemi mozgalmak, amelyek az újkor történetét megszabják, már a késő középkorban kezdenek érvényesülni. Viszont a középkori világrend sem fejeződött be egy dátummal, akár Konstantinápoly a törökök által való elfoglalását, a bizánci császárság megsemmisülését, akár pedig Columbus első útját, az Újvilág felfedezését tekintjük az újkor kezdetének. A népvándorlás zűrzavara után Nagy Károlynak csak rövid ideig sikerült egyesítenie a frank-birodalomban a keresztény Európának mintegy a gerincét. Az európai kereszténység tartós egyesülése nem sikerülhetett, mert éppen akkor bontakozik ki az az intézmény, amely a kisebb-nagyobb mozaikszerű részecskékre tagolta szét az európai világot. Ez az intézmény a félig germán, félig latin eredetű hűbériség. A hűbéres (vazallus) a hűbérúrtól hűbéri adományt kap, többnyire földbirtokot, s ennek fejében hűségre és hadi szolgálatra kötelezi magát. Ez a személyes viszony hűbéres és hűbérúr között okozza, hogy a nemzeti egység és az állami hatalom a középkori Európában nem tud megerősödni.