Amerikai napló [antikvár]

A Magyar Írók Szövetségének 1950-ben tartott I. kongresszusán a résztvevők megindultan hallgatták egy üdvözlő távirat felolvasását. A távirat az Egyesült Államokból érkezett. Howard Fast, a nagy amerikai író üdvözölte benne a magyar írókat, megköszönve meghívásukat a kongresszusra. A meghívásnak nem tehetett eleget, megakadályozta benne az amerikai fasizmus, amely legnagyobb írójától megtagadta az útlevelet. Howard Fast azóta sem hagyhatta el egyetlen alkalommal sem az Egyesült Államok területét. Akár börtönben van, akár szabadlábon - mindenképpen fogoly, hazája határai között. De szava - mint ahogy nagy harcostársáé, Paul Robesoné is - feltartóztathatatlanul száll határokon át, hirdetve az egész világnak azt az igazságot, amelyet Amerikában minden eszközzel el akarnak fojtani. Művei elérkeznek hozzánk, bejárják az egész világot, meghozva szerzőjüknek a legnagyobb elismerést, amely korunkban írót és művészt illethet, a Nemzetközi Sztálin-békedíjat, melyet 1953-ban ítéltek oda neki.