Arcok és jelentések az olasz politika világából [antikvár]

Több évtizedes kutatásaimnak válogatása ez a kötet: a „termés" - amiből az írások születtek - régóta halmozódik, valamennyi az olasz politikatörténet, a modern olasz történelem kérdéseivel foglalkozik. A tanulmányok közt szerepel egy előzmények nélküli első megjelenésű munka, amit nagy kedvvel, megkedvelt és releváns kultúratörténeti olvasmányaim alapján állítottam össze, személyes okokból különösen közel áll hozzám: Leonardo Sciasciáról és művészetéről szól. A majdnem húsz éve halott író az olasz társadalom heveny, bel- és külföldön mindenkit érdeklő feké-lyeit nyitja fel - például Aldo Moro meggyilkolását, vagy a maffia jelenségeit, mint politikai ügyeket, emellett polemizál és értekezik az olasz történelem különböző momentumairól, sőt a történelem tudományáról is kifejti véleményét, melyet lehet vitatni, lehet elvetni, azonban mondanivalója a szakembereket is elgondolkodtatja. Ezt a tanulmányomat egyetemi professzorom, atyai és baráti tanítómesterem, Sallay Géza emlékének ajánlom. O volt az, aki hallatlan pedagógusi türelemmel és odaadással irányította képzésemet, segített abban, hogy leküzdjem műveltségi hiányosságaimat, ismereteim hiátusait, aki fölemelt az úgynevezett első generációs értelmiségiek úgy-ahogy akceptálható színvonalára, aki mindig óvón, ha kellett feddőn olvasgatta dolgozataimat, felbecsülhetetlenül konstruktív tanácsaival segített a pályámon. Egyedüli hallgatójaként Eötvös Kollégium-i szeminaristája voltam az olasz antifasiszta ellenállás irodalmába Antónia Gramsci munkásságába bevezető óráin, már ekkor biztatott az olasz irodalom és politika összefüggéseinek a vizsgálatára, tartozásomat vele és önmagammal szemben csak most Sciasciával törlesztem, adósságaim a történelemre és a politikára szűkített stúdiumok művelése miatt gyülemlettek fel. Sciasciára újólag azért szakítottam időt, mert nem tudtam ellenállni történeti-politológiai reflexióinak, és mert sok-sok év után újra olvastam Moro-könyvét, Moro meggyilkolása friss keletű adatainak felszínre kerülésével vele értelmeztem újra az olasz politika e rejtélyes és drámai históriáját. Az itt közölt többi referáló „jelentés" mind a politikatörténeti műfajba tartozik, a válogatással egyfajta keresztmetszetét akartam nyújtani annak, amit felkutattam, a gyűjtemény egyes elemeiben korábbi írásaimra ismerhetnek olvasóim, de igyekeztem újat mondani, a korábbi közlésekhez itt-ott hozzátenni valamit. Az olasz antifasiszta ellenállást és irodalmát tanulmányozva egyetemi éveim óta szenvedélyesen követtem Itália politikai életét, a munkásmozgalom nemzeti beágyazottságát.