Az abszolutizmus kora [antikvár]

Részlet a könyvből:A XVII. SZÁZAD SZELLEMI MOZGALMA. A tekintély és az igazság. Több mint egy századon át ismét a vallásos érzés uralkodott az európai emberiségen. Luther és Kálvin fellépésének, az általuk, mellettök vagy ellenök kelt mozgalmaknak ez volt a legnagyobb, előre nem látott következése. A hit, mely a keresztes hadak korát követő századokban mind inkább formasággá vált, ismét áthatotta a lelkeket azon tűzzel, mely az első keresztyéneket vagy a szent föld vitézeit buzdította. Az egyház, mely a renaissance bíboros palástját felöltve romlása felé közeledett, ismét első rangú tényezője lett a történeti fejlődésnek. Bármi különbözők is jellemre és czélokra nézve II. Fülöp és orániai Vilmos, II. Ferdinánd és Gusztáv Adolf, Stuart Mária és Cromwell, Pázmány Péter és Bethlen Gábor, abban megegyeznek, hogy mindegyik a vallásért, a hitért küzd, hogy egész jellemét és szerepét a vallásos meggyőződés irányozza. És mint mindig, midőn egy szenvedély jut uralomra, akár egyes emberben, akár egész nemzetek és nemzedékek lelkében: ez az egy magába olvasztja, áthatja a többit mind. A renaissance tudományos és művészeti tartalmából csak az maradt meg, az fejlődött tovább, a mi a vallásos gondolkodásnak megfelelt, a mi a vallásos érzést kifejezte és emelte. Még az államok igazgatásában is a vallásos, az egyházi érdek döntött. A nemzeteknek úgy, mint a magánembereknek élete, felfogása, szövetsége vagy ellenségeskedése fölött első sorban az döntött: Rómához tartoznak-e, vagy elszakadtak-e tőle. Csakhogy e téren már nem lehetett oly kizárólagos a vallásos meggyőződések uralma. Azok az érdekek és hagyományok, melyek még a keresztes háborúk korában is útját állották a theokratia teljes és tiszta érvényesülésének, most sokszorosan, hatalmasan léptek előtérbe.