Az állam és az egyház kapcsolatai Franciaországban [antikvár]

Részlet:"Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami Istené." Kétezer évvel ezelőtt a Názáreti Jézus felelt, így az zsidó írástudók kérdéseire. Máté evangélista még megjegyzi, hogy az érdeklődők csodálkozva és csalódottan távoztak (Mt 22,15-22). A zsidók ugyanis valami hadvezér-prófétának képzelték el a várt Messiást, aki visszaállítja majd Salamon és Dávid királyok dicsőséges uralmát. A Názáreti Jézus későbbi tanítása során részletesebben is kifejtette, hogy ő elsősorban lelki királyságot hirdet, az isteni törvények érvényesítését akarja az egyéni és a társadalmi életben, s nem tör politikai uralomra.A Földközi-tenger térségének ősi civilizációiban a vallás hivatalos közszolgálat formájában szorosan kapcsolódott a társadalmi/állami élethez és az etnikum egyik sajátos jellege, kifejezési módja volt. A kereszténység gyökeresen szakított ezzel a felfogással, amikor kezdettől fogva hirdette egyetemes küldetését és jellegét, az egész emberiség üdvét akarván szolgálni a népi, etnikumi, nemzeti vagy országos keretek, érdekek fölé helyezkedve: így az egyetemesség egészen új, eddig ismeretlen jelenség volt."