Az igazság haszontalansága [antikvár]

Talán lesznek olyanok, akik a könyv borítójára pillantva azt fogják mondani, ugyan kérem, kit érdekel ma már Bush és bandája? Legfeljebb akkor akar az ember hallani róluk, mikor háborús bűnösként lecsukják őket... Az amerikaiak közül is sokan vélekednek így, akik Barack Obama választási ígéretében bízva felelősségre vonásban reménykedtek. George W. Bush azonban elégedetten, sőt, mint mondta, „emelt fővel" hagyta el második terminusa végén a Fehér Házat, és Texasba visszavonulva a napi bibliaolvasás mellett írásra adta a fejét. Nagy felhajtással meg is jelent 2010 novemberében az elnöki memoár, majd 2011 februárjában védelmi minisztere, Donald Rumsfeld és augusztusban helyettese, Dick Cheney önigazoló műve. Külügyminisztere, Condoleezza Rice világszerte beharangozott „őszinte visszaemlékezése" pedig 2012 novemberében került a nemzetközi könyvpiacra. A hírhedt politikai kvartett szerzői jogdíjai dollármilliókkal gyarapítják bankszámláikat. Vajon miféle életbölcselet vagy világmegváltó útmutatás lehet a washingtoni valóság-showban leszerepelt kabinetminiszterek könyveiben fejenként ötmillióért? Bush még náluk is többet, hétmillió dollárt kapott a Decision Points (Döntési helyzetek) jogdíjaként, mely összeg csak azoknak tűnik obszcénnek, akik... na igen, akik háborús bűnösnek tartják. Akik szerint viszont a haza védője, akivel közismert jópofasága miatt szívesen elsörözgetnének, azok szerint piszokság, hogy Bill Clinton annak idején nála jóval többet, 12 milliót markolt fel kínosan fantáziátlan címmel megjelent könyvéért - „Életem" -, amiben még csak meg se említette szexbotránya csúcsepizódját, a szivarügyet'! (Életrajzíróinak meg kell elégedni a Monica Lewinsky-féle változattal.)