Az NSZK pártjai az enyhülésről [antikvár]

Részlet: Az NSZK vezető pártjai az enyhülésről és a szocialista országokról Az NSZK gazdasági és politikai súlya alapján nemcsak az európai, hanem a világpolitikában is egyre nagyobb teret és beleszólási jogot követel. Az Egyesült Államokkal való kapcsolata, az ellentéteket is figyelembe véve, fokokozatosan a "különleges viszony" jellegét ölti, a nyugat-európai integrációs folyamatokban hegemón szerepe tör, növeli aktivitását a fejlődő világban. "Nem sok év múlt el azóta, amikor itt Németországban senki sem mert volna országunk nemzetközi felelősségéről beszélni" - jelentette ki büszkén Helmut Schmidt kancellár az SPD 1976. áprilisi külpolitikai konferenciáján. Az NSZK világpolitikai jelentőségének növekedését egyrészt a keleti politika alapozta meg - az NSZK utolérte és sok tekintetben megelőzte a többi nyugati ország pozícióját -, másrészt az a tény, hogy a nemzetközi viszonyokban felértékelődött a gazdasági tényező. A harmadik tényező pártpolitikai jellegű: ugyanis kétségtelenül növeli az NSZK súlyát az, hogy vezető pártjai jelentős szerepet játszanak a Szocialista Internacionáléban, a keresztény és konzervatív, valamint a liberális pártok nyugat-eurpópai szövetségeiben. Az SPD ezenkívül különleges gondot fordít a fejlődő országok befolyásolására is, többek között ezt segíti a Friedrich Eber Stiftung tevékenysége és Brandt pozíciója és Észak-Dél Bizottság elnöki tisztében. Ebből a szempontból magától értetődően fontos elemezni az NSZK vezető pártjainak álláspontját a szocialista országokról és az enyhülésről. Nyilvánvaló, hogy az SPD állásfoglalásainak kell szentelni a legnagyobb figyelmet. Ezt nemcsak az indokolja, hogy kormánypárt, hanem az is, hogy az SPD politikája nagymértékben befolyásolja a többi szocialista és szociáldemokrata párt álláspontját. Emellett az SPD külpolitikai programjai a legrészletesebben kidolgozottak.