Egy érzelmes (közép-) európai [antikvár]

A szlovákkérdés a 20. században „Kerek száz éven át lelkesültek és őrültek ébresztgették ezt a nemzetet." Alexander MatuSka, 1946 Szinte háromnegyed évszázadon át, 1918. október 28-tól, amikor az első világháború után az Osztrák-Magyar Monarchia romjain létrejött a Csehszlovák Köztársaság, 1993-ig, hol erőteljesebben, hol kevésbé intenzíven vívta a szlovákság nemzetté válásának befejezetlen küzdelmét, gyakran a nemzeti megújhodás előző száza-, di mozgalmának formájában, mely jelenséget az idők során külön „szakkifejezéssel" illettek: szlovákkérdés. E fogalomban nemzeti és államjogi, de gazdasági, szociális és kulturális problémák sűrűsödtek; a szlovákok szomszédaikhoz, elsősorban a csehekhez és magyarokhoz, de az oroszokhoz és németekhez is fűződő viszonyának nem elhanyagolható problémaköre, valamint a szlovák külpolitikai irányultság és a geopolitikai összefüggések kérdése. A szlovákkérdés tehát meglehetősen összetett, a szlovák nemzeti identitás létkérdése. Biztos nem véletlen, hogy 1918 után e hetvenéves időszakban a szlovákkérdés fordulópontjain (említsük meg a legfontosabbakat: 1938 - autonómia, 1939. március - független állam Hitler kegyéből vagy parancsára, 1945. május - visszatérés Csehszlovákiába a korlátozott föderáció jeleivel, 1948. február - fokozódó aránytalanság és központosítás, 1968. október - Brezsnyev tankjai által megszentelt föderáció, mely hamar sorvadásnak indult), így az 1989. novemberi fordulat után is a belpolitikai érdeklődés közép-