Francia politikai pártok a gyarmati Algériában [antikvár]

Bevezetés Franciaországban a mai napig vita tárgyát képezi a köztársasági gyarmatpolitika története és a különböző politikai erőknek abban játszott szerepe.' Mindez legfőképpen azzal magyarázható, hogy Franciaország évszázadokon keresztül az egyik legjelentősebb gyarmattartó hatalomnak számított, s nem egy esetben csak véres háborúk és súlyos politikai megrázkódtatások után ismerte el ezeknek a területeknek a függetienségét. Nagymértékben járult hozzá a fennhatósága alá tartózó országok fejlődéséhez, ez a viszony azonban kölcsönös volt: Franciaországra is nagy hatással voltak a gyarmatai. Ennek igazolására elég két dolgot megemlíteni. Az egyik, hogy az V. Köztársaság nem jöhetett volna létre az algériai háború és az általa kiváltott súlyos politikai válság nélkül. A másik pedig, hogy a gyarmatok önállóvá válása óta a kapcsolatok nem szűntek meg, csak átalakultak. Franciaországban ma többmilliós bevándorló népesség él, amely az eltelt évtizedek alatt sok esetben integrálódott a francia társadalomba és kitörölheteden nyomot hagyott rajta. A volt gyarmatokhoz fűződő ma is szoros kapcsolatok, iUetve az anyaországban élő bevándorlókhoz való viszony felveti, és állandóan napirenden tartja az egykori gyarmat- és pártpolitika alakulásának kérdését, amelynek az ismerete nélkül ma sem érthetők meg Franciaország és volt gyarmatainak -amelyek között központi helyet foglalt el Algéria" - mai problémái. Vizsgálódásainkat Algériára összpontosítjuk, mert úgy véljük, hogy az indokínai konflikms mellett ez az ország befolyásolta a leginkább a kor politikai pártjainak gyarmatpolitikáját. A szakirodalomban elfogadott tény, hogy Algériában és egész Francia Észak-Afrikában háromféle párttípust különböztethetünk meg. Az első a hagyományos európai értelemben vett politikai jobboldalt képviselte, tagsága szinte kizárólag európaiakból állt. A második típus a baloldali vagy munkáspártokat jelenti, amelyekben már az őslakosok is jelen voltak, a harmadik pedig a nacionalista mozgalmak halmaza, amelyek tagsága tisztán muzulmán volt.^ JVIi az első két csoportba tartozó politikai erőket szeretnénk górcső alá venni, de természetesen — amennyire a folyamatok megértéséhez szükséges — a nacionalista pártokról is szó esik majd. Elemzésünk elsősorban a pohtikára, s nem a gazdasági folyamatokra koncentrál, amelyekről csak érintőlegesen ejtünk szót. Hangsúlyozni keU, hogy a francia pártoknak nem az anyaországi, hanem az algériai tevékenységével foglalkozunk. Látni fogjuk, hogy sokszor gyökeresen más volt egy adott párt magatartása Franciaországban, mint Algériában. Hiába európaiak ezek a poHtikai erők, a gyarmati körülmények az anyaors^gitól eltérő politizálást eredményeztek. Különböző magatartást tapasztalhamnk a bennszülöttekhez való viszonyt, a politikai, társadalmi és szociáKs reformok kérdését, valamint az általános gyarmatpolitika kialakítását illetően. A közmdatban ' Különösen élénk érdeklődés kíséri azt a vitát, amely a gyarmatokon, s főleg Algériában alkalmazott törvénytelenségek körül zajlik az utóbbi időben. Rengeteget beszélnek a hadsereg és a biztonsági erők által végrehajtott kínzásokról, cikkek, tanulmányok, sőt, monográfiák látnak napvilágot. Még bírósági tárgyalásra is sor került az üggyel kapcsolatban. " Ezt igazolja az a tény, hogy a két világháború között Algériába irányult a teljes francia gyarmati és kereskedelmi tőke mintegy fele. Claude LiAUZU; L'Europe et l'Afriqm méditerranéenne. De Sm" (1S69) a nosjours. Paris, 1994. 38. ' JuHette BessiS: Maghreb: la traversée du sikk. Paris, 1997. 97.