Hogyan érthetné meg a Nyugat jobban a közép- és kelet-európai kisebbségek kérdéskörét, illetve ők hogyan értethetik meg magukat jobban a Nyugattal? [antikvár]

Bevezető előadások TABAJDI CSABA a miniszterelnöki hivatal politikai államtitkára A magyar kormány nevében tisztelettel köszöntöm a mai konferencia valamennyi résztvevőjét. Magyarország arra törekszik, hogy a kisebbségi kérdés kezelésében erősítse a szakmaiság, a nemzetközi keretekben való gondolkodás követelményeit. A mai tanácskozás szakmai és politikai fórum egyszerre: a szakma elsősorban azt keresi, hogy mi az, ami kívánatos; a politika mindenkor azt mérlegeh inkább, mi az, ami lehetséges. Szeretnénk, ha a ma kezdődő kétnapos konferenciánk választ tudna adni azokra a kérdésekre, hogy a kisebbségvédelemben mi az, ami kívánatos, és mi az, ami lehetséges. A politika jelenlétét ezen a kétnapos tanácskozáson az is biztosítja, hogy az amerikai, a nyugat-európai, illeti'e az orosz résztvevők maguk is döntéshozók vagy pedig azok tanácsadói. Ily módon, ezen konferencia tapasztalatai, reményeink szerint, megjelennek az EBESZ, az Európa Tanács, USA, Oroszország politikájában. Nem véletlenül választottuk ki a konferencia tárgyát. Nincs időszerűbb kérdés annak vizsgálatánál, hogy hogyan szerezhető a kérdésre kevésbé fogékony nyugat-európai, euroatlanti közeg részéről több támogatás a közép-európai kisebbségek érdekvédelméhez. A kérdésnek két oldala van: tehetünk-e valamit innen, Közép-Eiuópából annak érdekében, hogy a nemzetközi politikai közeg képes legyen időben, garanciákat is tartalmazó kisebbségvédelmi rendszert kiépíteni? Mit tehetnek ennek érdekében a közép-európai áUamok, benne Magyarország, mit tehetnek a kisebbségek? A kérdés másik fele: a nemzeti kisebbségek miként alkalmazkodhatnának jobban ehhez a közeghez úgy, hogy jogos igényeiket bármilyen mértékben is önkéntesen csorbítanák? Ha a problémakört a Nyugat felől vizsgál- i.i