„I was Francis Moly” [antikvár]

ELOSZO A hangszalagok története Napvilágot lát ez a hét hangszalagra regisztrált memoár, egy politikai-diplomáciai titkos békemissziónak az elbeszélése. Az események főszereplője és elmondója Mons. Dr. Magj'ary Gyula, keresztapám és anyai ági nagybátyám, aki személyesen rám bízta a hangszalagok sorsát. A történelmi jelentőségű, szóban elhangzott memoárt, hét évtizeddel az események lezajlása után legépeltem, és a kéziratot 2015. február 25-én az Országos Széchényi Könyvtárnak ajándékoztam. A visszaemlékezés az OSZK Kézirattár állományába, a magyarországi történelmi dokumentumok archívumába került (beiktatási ideiglenes naplószám: V/8/2015), és kérésemre addig zárolva maradt, amíg a memoár könyv formájában is meg nem jelenik. A visszaemlékezés publikálásához elengedhetetlennek tartottam, hogj' eg>' bevezető tanulmány kellőképpen megvilágítsa az események történelmi kontextusát. Ezért Molnár Antaltól, a Római Magyar Akadémia igazgatójától kértem tanácsot. Az egyeztetések nyomán a bevezető tanulmány elkészítésére Fejérdy Andrást kértem fel, aki sokirányú elfoglaltsága ellenére elvállalta annak megírását. Végül megkértem Erdő Péter bíborost, hog>' a kötethez írjon ajánlást, amit ő készségesen elvállalt. A titkos békemisszió szövege így most egy bevezető tanulmánnyal és Erdő Péter bíboros soraival gazdagítva készült el keresztapám halálának 30. évfordulójára, és röviddel utána kerül kiadásra. Az itt közölt visszaemlékezés létrejöttének megértéséhez mindenekelőtt szükségesnek tartok néhány személyes megjegj'zést. Magyary Gyula és a családunk között a rokoni köteléken túl szoros emberi kapcsolat is volt. Ennek ellenére, a második világháború után kialakult politikai helyzet következtében tizenöt évig nem találkozhattunk az akkor már Rómában élő és tanító keresztapámmal. A fizikai távolság néha nehezíti az emberi kapcsolatok fenntartását, néha azonban még szorosabbra fíízi azokat. Ez utóbbi történt a mi családunkban is. Keresztapám az érettségim után' meghívott, hogy menjek hozzá Rómába és ott folytassam a már Budapesten, a Dési Huber Szakiskolában elkezdett faszobrászi tanulmányaimat. Örömmel fogadtam el a meghívást, és az oklevél megszerzése után, 1 Budapest, Patrona Hungáriáé Leánygimnázium (1962).