Bővebb ismertető
Összegyűjtött műveim megjelentetése alkalmából arról szeretnék valamit mondani, hogy milyen körülmények között íródtak, és hogyan keletkeztek ezek a munkák. Munkás voltam Kraljevicán, később pedig Smederevska Palankán, amikor - érezve a munkásosztály súlyos helyzetét - írni kezdtem az akkori munkás- és pártlapokba. Tudósításaimban közöltem észrevételeimet a munkásosztály életének és küzdelmének körülményeiről, továbbá arról, hogy milyen kiutat láttam én az akkori helyzetből. Nem sokkal ezután Zágrábban, hazánk egyik legerősebb proletár központjában bekapcsolódtam a párt- és a szakszervezeti tevékenységbe. Ekkor az írásaim is változatosabbak lettek. A cikkek, jelentések és kiáltványok mellett, amelyeket akkoriban különböző meghatározott történelmi dátumok vagy nagyobb politikai események kapcsán a városi és a tartományi vezető testületek nevében kellett írnom, foglalkoznom kellett az egyik legnehezebb problémával is, melynek megoldása akkoriban pártunkra várt, a saját egységéért folytatott harccal, mert fennállt a veszély, hogy a frakciós harcok akcióképtelenné teszik a pártot, és lerombolják tekintélyét a nép szemében. A zágrábi szervezet 1928 februárjában megtartott nyolcadik helyi értekezletének dokumentumai egyben kísérletet jelentettek a forradalmi harc egy olyan platformjának a kiépítésére, amelynek alapján a munkásosztály vezető erővé fejlődhetne a társadalomban. A fogházban is írtam egyet-mást, de nem vagyok benne biztos, hogy fenn is maradt. 1934 közepétől kezdve, amikor a JKP KB Politikai Irodájának tagjává kooptáltak, munkám közvetlenebbül fűződik a párt irányításához és politikájának kiépítéséhez. Akkori munkáim azoknak a körülményeknek a bélyegét viselik magukon, amelyek között a jugoszláv kommunisták annak idején tevékenykedtek. Ez volt az az időszak, amelyben, Sándor király abszolutisztikus diktatúrája ellen harcolva, új forradalmár nemzedékek