Kis nemzetek és nemzetiségek a harmadik évezred Európájában [antikvár]

A Jakabfíy Elemér születésének 120-ik évfordulója alkalmából Kis nemzetek és nemzetiségek a harmadik évezred Európájában címmel Szatmárnémetiben megrendezett kisebbségi tanácskozáson elhangzott előadások egy részének szövegét tartalmazza ez a kiadvány. Azokat, amelyeket szerzőik a tanácskozást követően átadtak, vagy javítva, bővítve később eljuttattak a VI. Jakabffy Napok szervezőinek. Csak sajnálni lehet, hogy a szatmári kisebbségi tanácskozáson és az azt követő lugosi megemlékezésen elhangzott értékes előadások, beszédek mindegyike többszöri kérés, sürgetés ellenére sem láthat nyomdafestéket. A kötet ennek ellenére így is ízelítőt ad az immár hatodik alkalommal megrendezett Jakabffy Napok gondolatgazdagságáról, színvonaláról. A közreadott tanulmányok (a függelékben helyt kapott írásokkal együtt) a Jakabfíy Elemér szellemi örökségét alkotó módon tovább éltetni, megőrizni akaró szatmári - lugosi rendezvénysorozat továbbgondolkodásra ösztönző maradandó dokumentumai. Balázs Sándor: Jakabffy Elemér, a képviselő A fenti cím megtévesztő. Nem arról a Jakabffy Elemérről kívánok szólni, aki 1928-ban, 1931-ben és 1932-ben előbb Háromszéken majd Szatmár megyében parlamenti képviselői mandátumot kapott', hanem aiTÓl, akit 1937-ben a szőrényi választási körzetben megválasztották román honatyának, majd de éppen erről szól ez a dolgozat. Különleges események sorozatával szembesülhetünk az 1937-1939 közötti Románában, olyanokkal, amelyekből akár máig menően igen időszerű következtetéseket hámozhatunk ki. Egy megállapítással indítimk: a romániai magyar nemzetrésznek gyakran, napjainkig menően szembe kellett néznie a - nevezzük így - két rossz közül a kisebbik rossz választásának szindrómájával. Nos ezt a dileminát észleljük többszörösen abban az esemény kavalkádban, amelybe neves kisebbségpolitikusunk, a Magyar Kisebbség című folyóirat mentora ekkor belekeveredett, ez adja az időszerűségét az ilyen múltelemzésnek. Néhány szót az előzményekről: 1937-ben az a ritka eset állt elő, hogy a választásokat olyan körülmények között tartották, amikor az előzőleg hatalomra került politikai erők kitöltötték négyéves mandátumukat. A kormányzó liberális párt kihasználta azt a konjunkturális állapotot, hogy az 1926-1934 közötti válságos helyzetből kezdett kikászálódni az ország, így nem lett szükség előrehozott választásokra. Minden jel arra mutatott, hogy liberálisok ilyen háttérrel - az ellenzék részéről őket ért minden bírálat, az országban még mindig megmutatkozó elégedetlenség ellenére -győztesen kerülnek ki ezen a választáson is. Ezt a prognózist erősítette az is, hogy a királynak sokkal jobban tetszett a liberális vezetés, mint az esetleges ellenzéki parasztpárti uralom. Az Országos Magyar Páit s maga Jakabffy is, aki a nem kitöltött három mandátum után vállalkozott a negyedik megmérettetésre, az említett "két (esetleg több) rossz közül a kisebbik rosszat választani" döntési kényszerbe került. A mérleg egyik seipenyőjében ott volt a