Kompországok - ahol a part szakad... [antikvár]

Előszó Köztes-Európa? Tehetnénk fel a kérdést a komp-országok kifejezést hallva. Ady Endre híressé vált történelmi metaforája - amely a megállapodni ós véglegesen révbe érkezni sohasem képes komphoz hasonlította Magyarország helyzetet - és az ebből következő nem éppen bíztató vízió azóta is kísérti mindazokat, akik számot vetettek országuk, térségük helyzetével. Ady ugyan esak hazánkra használta a kifejezést, de főképp a XX. század második felében ingó, cikázó kompokként lehet tekinteni a térség többi államára is. Pedig az 1905-ben leírt sorokat követően a térség leírt még egy-két partváltással járó viharos átkelést. S ezek tükrében egyértelműen megállapítható, hogy az önmagunkról, a nemzetről, Köztes-Európáról, köztes-európai kultúráról kialakult hagyományos képünk többnyire nem felelt meg geopolitikai helyzetünknek, és nemigen tartható az a mostanában gyakorta hallott politikai vagy publicisztikai közhely sem, miszerint az uniós csatlakozással az ország és a térség végre helyreállította ezeréves európai státusát. Hiszen ez a térség mindig is Európa része volt, annak működésében, szerkezetében jól lehatárolható szerepet játszott. Ez a szerep az ellátó szereptől a Fogyasztóig, a gazdasági hinterland-tól a lakosság és az innovációk terjedési terepéig, a kulturális hatások keveredési tereitől a keleti és déli hódításokkal szembeni gátig sokféle volt. Ezt a szerepet az 1980-as években újra felismerték, újraértelmezték. Ez, és a következő évtized Közép-Európa évtizedeit jelentette. Erről szólt a diskurzus, láthatóvá vált Közép-Európának „tragédiája" Kundéra felvetésében, vitáztak róla történészek, földrajzosok, művészek, s néha még talán megértve a kérdésből valamit politikusok is. Alakultak szervezetek a térség megismerésére, társaságok a megőrzésérc, integrációk és kezdeményezések a felemelésére és megerősítésére, indultak programok ezek támogatására, a közép-európai lét megjelenésének bemutatására. Az ezredforduló körül azonban már látszottak a jelei, hogy nem egy önmagát pontosan meghatározni képes, erős belső kohézióval rendelkező (szub)régió formálódik Európa közepén, hanem egymással versenyző, egymással szemben külső pártfogókat és eltérő utakat (kís)kapukat kereső országok szövevényévé válik a térség. Olyan térséggé, amelyben bizony az egyes országok, hol egyik, hol másik part felé mozdulnak el, néha csak azért, hogy a számukra áhított másik part érdeklődését felkeltsék. A partok ráadásul megsokasodtak, nem két kikötő, a modernizmus és a hagyományok, a fejlődés és a lemaradás, a szabadság és a szolgaság, a nyugat és a kelet viszonyrendszere lebeg a partok közt, hanem egy nagyon bonyolult, s mondjuk ki nyíltan, Európát esak másodlagos terepként kezelő globális rendszer világítótornyai képeznek támpontokat a kompországok és egyéb szereplők számára. Ebben a rendszerben sokszor a nyugati (európai) partnak láttatott vélemény és viszonyulás, éppen a nagy nyugat-európai központokkal való szembefordulást jelentette -gondoljunk csak az iraki háború lelkes térségből való támogatására és az Egyesült Államok mellé való felsorakozásra, akár Németország, Franciaország és az EU más vezető államai ellenére is.