Kutatási füzetek 12. [antikvár]

Vizi E. Szilveszter Előszó Ormos Mária, Akadémiánk rendes tagja, a II. (Filozófiai és Történettudományok) Osztály több éven át nagy elismeréssel övezett elnökasszonya. Igen, kénytelen vagyok az elnök szóhoz az asszonyt is hozzátenni, mivel Ormos Máriát rendkívüli asszonynak tartom. Egész tudományos pályáján végigvonul, hogy asszony létére a tudós férfiakat megszégyenítő következetességgel, metsző elmeéllel, invencióval, s a korszakát kutató férfi tudósokat rendszeresen túlszárnyaló merészséggel tevékenykedett. Maradjunk talán az utoljára említett személyiségjegynél, a merészségnél. Egy másik tudományból, a kísérleti orvostudományból kitekintve is nyilvánvaló, hogy Ormos Mária, a szaktudós rendre a legnagyobb fákba vágta a fejszéjét. (Nem is beszélve több nemzedéket fölnevelő egyetemi oktatói tevékenységéről.) Hiszen van-e, vagy különösen a pályája kezdetén volt-e merészebb feladat, mint a két világháború közti korszaknak (és persze a két világháborúnak) éppen a politikatörténetét, illetve eszmetörténetét vizsgálat tárgyává tenni? Ez a korszak, ez a kettős témakör (gondoljunk csak a fasizmusra és a kommunizmusra, Hitler vagy Sztálin őrült rémuralmára) máig a legélesebb viták kereszttűzében áll. Ormos Mária pedig egyik publikációjában sem habozott kiállni a maga kérlelhetetlen történészi álláspontja mellett. Vérbeli történészként éppúgy megajándékozott bennünket összefoglaló munkákkal (melyek azután több idegen nyelven is megjelentek), mint aprólékosan bizonyító, részletproblémákat megvilágító tanulmányokkal. És még valami, ami az agykutatás szemszögéből is rendkívülinek mondható: még a legutóbbi időkben sem látszik lankadni kutatószenvedélye, amely a történeti igazság szüntelen megközelítését szabja feladatául.