Kutatási füzetek 2. [antikvár]

Pordán Ildikó László Károly beszámolója Kossuth amerikai útjáról László Károly és naplója A XIX. század Európa-szerte nagy korszaka a napló- és levélírásnak. A naplóírás virágkora a XVIII. században kezdődik, aminek oka a szubjektivizmusban, a bensőségességre hajlamos vallási irányzatok előtérbe kerülésében és a felvilágosodásból eredő moralista törekvésekben kereshető. A XVIII. század második felében az érzékenységgel, a preromantikával és az érzelmek kitárulkozásával megszületik a modem önéletrajz és ezzel egy időben az önvizsgáló, önelemző, modem napló is. Itt megemlíthe^ük Goethe, Novalis, Byron, R. W. Emerson, Benjámin Constant, Kierkegaard, Puskin, Tolsztoj nevét. A magyar naplóírók közül Széchenyi Istvánt, Justh Zsigmondot és Kemény Zsigmondot emelhetjük ki. A Világos után emigrációba kényszerülő 48-as politikusok közül is sokan megörökítették élményeiket. A Kossuth-emigráció visszaemlékezésekben gazdag anyagában kiemelkedő jelentőségű László Károly egykori tüzérszázados több mint húsz éven át vezetett naplója. A kilenc kis kéziratos kötet, amely az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárában található Oct. Hung. 720-as jelzet alatt, László Károly 1848. szeptember 25. és 1870. január 1. közötti feljegyzéseit tartalmazza. A szabadságharcos emlékekkel kezdődő, majd a törökországi és amerikai emigrációval, és az utána következő amerikai és mexikói földmérési munkálatokkal folytatódó napló teqedelme kb. 1200 — különböző méretű — oldal. László Károly 1815. március 30-án született Kecskeméten, iskoláit itt kezdte, majd Debrecenben folytatta joggal és teológiával. Az iskolák után először iskolarektor volt Szabolcs megyében, majd mémökként végzett Pesten. A szabadságharc kitörésekor a Hunyadi-csapatba állt be, ahol rövidesen tüzérszázados lett. Világos után követte Kossuthot az emigrációba, Vidinben a Kossuth biztonságára vigyázók egyike, majd titkára és iratainak őrzője lett. Kossuth így ír róla: „Azon kevesek közé számítom én őt, kik iránt