Leleplezett történelem [antikvár]

Előszó Ha az olvasó a tudományos ismeretterjesztés fogalmát hallja, elsősorban a természettudományos eredményeknek a laikusok számára is könnyen felfogható megfogalmazására, előadásokon és publikációkban történő népszerűsítésére, ennek külhoni és magyarországi hagyományára, életkortól függően Öveges József professzorra, Sas Elemér ismeretterjesztő műsoraira, vagy Richárd Dawkins oxfordi etológus mellett a Mindentudás Egyetemére gondol. Holott bármelyik más műveltségterület, így a történettudomány is joggal formál igényt arra, sőt, kötelességének kell, hogy érezze, hogy a tudományos igényességet, felkészültséget és pontosságot szem előtt tartva, viszonylag rövid, könnyen emészthető és közérthető formában segítsen abban, hogy tisztában legyünk az életünket nagyban befolyásoló jelenségekkel, eseményekkel és folyamatokkal, így kellő tudással felvértezve otthon érezzük magunkat a világban. A módszertani-szakmai elvárás tehát mind a természet-, mind a társadalomtudomány esetében ugyanaz, és bár manapság főleg a természettudományos ismeretek alacsony színvonala miatt szokás kongatni a vészharangokat, a hazai kutatási eredmények ismeretében és hosszabb oktatói tapasztalat birtokában is állíthatom: nem elég azon élcelődni, hogy a nyugati országokban mekkora tudatlanságról számolnak be a felmérések. A történelmi tudásszint javítása érdekében nálunk szintén szükség van az egyre inkább teret nyert mítoszgyártás, félinformációk, tévhitek és előítéletek elleni fellépésre. Ráadásul a történettudomány nyelvezete az átlagpolgár számára is viszonylag könnyen fogyasztható - hacsak a szerző nem az olvasó, hanem a könyvespolcok számára kívánja megfogalmazni magvas gondolatait. A 'tudományos' minősítés ebben az értelemben nem lehet az 'olvasmányos, jó stílusú' ellentéte. A kötetben az Élet és Tudomány című folyóiratban 2001 óta, általában az események kerek évfordulóján publikált tudományos-ismeretterjesztő írásaimat, illetve azok bővebb, szerkesztés előtti változatait adom közre, négy na-