Malomkövek között [antikvár]

AJÁNLÁS Egymilliós kis nép sorsa, küzdelme tárul az olvasó elé e könyvben. Az észtekről van szó, e velünk rokon népről, mely a német, svéd, orosz elnyomás évszázadai után is képes volt fennmaradni, és amely a függetlenség kurta két évtizede után a hitlerizmus és a sztálinizmus rettentő malomkövei közé került, a szabad parasztok és polgárok Észtországát a történelem és a geopolitika kényszerítő erői meghajlítani ugyan képesek voltak, de megtörni nem: az észt katonák legtöbbje a Wehrmacht mundérjában épp úgy csak nemzete megmenekülésében reménykedett, mint a Vörös Hadsereg egyenruhájában. Mit tud a magyar olvasó az észtekről? Vajmi keveset, noha finnugor nép ez is. És bár "a testvéri Szovjetunió" egyik köztár saságát lakja, nemigen népszerűsíti a sajtó. Az észtek ugyanis "rakoncátlan" nép: közel ötven évi bolsevizálás után sem hajlandó eloroszosodni, nem mond le evangélikus vallásáról, és nem békél meg a józan paraszti és polgári észjárással ellenkező dogmák kényszerével. Nem békél meg? Ez a szó keveset mond. Az egymilliós észt nép földje az ellenállás egyik gócpontja 1945 után, ma pedig a nemzeti függetlenség és demokratikus megújulás gondolatának egyik fő bázisa. És ha bámulattal és együttérzéssel figyeljük a szovjetunióbeli örmények hatalmas erejű nemzeti megmozdulásait, nem csekélyebb elismerésünkre és szolidaritásunkra érdemes az észtek szívós és csöndes küzdelme, mely csak ritkán produkál látványos megmozdulásokat. Ritkán, de napjainkban mind gyakrabban. Csakhogy ezekről késve és hiányosan tudósít, ha ugyan egyáltalán szól a hivatalos magyar tájékoztatás, hiányosabban, mint az örmények mozgalmairól. Jó oka van erre: a balti köztársaságok (az észtek mellett a lettek és a litvánok is) olyan törekvéseket írtak zászlajukra a glasznoszty és a peresztrojka nevében, amelyek a birodalom egységét és fennmaradását veszélyeztetik. Az egységes birodalommal pedig az egypárti diktatúra is meginoghat. A balti köztársaságokban egyre erősödő autonóm, sőt függetlenségi tendenciák, amelyeknek épp a szám szerint legkisebb nép, az észt a zászlóvivőjük, egész Kelet-Európának példát és biztatást jelenthetnek. A baltiak keserves tapasztalatain a kelet-európai népek is osztoznak, bár különböző mértékben. Magyarország is megismerhette a szovjet típusu totalitárius rend módszereit: a deportálásokat és kitelepítéseket, a kolhozosítást, a következményekkel nem szmoló túlhajtott iparosítást, az értelmiség meghurcolását és szétzilálását, az elnemzetietlenítést. Mégis azt kell látnunk hogy a jóval hosszabb ideje megtiport, kicsiny észt nép és értei misége a Szovjetunió államrendjének kereteibe törten is merészeb ben lép fel és radikálisabb követeléseket hangoztat, mint mi itt Magyarországon. 3