Nérótól Diokléciánig [antikvár]

Az Egyház első három véres századának története tele van érdekességgel és aktuális vonásokkal. Mindenkinek a lelkét megragadja ugyanis az a tény, hogy hitének hősei mennyit szenvedtek valamikor igazukért, a keresztény elvekért, másrészről pedig mindig is aktuális ez a téma, mert minden időben üldözték az Egyházat; üldözik korunkban is, amikor is több-kevesebb különbséggel mutat fel országonként vagy vidékenként hitvallókat a küzdő Egyház. Vértanuk születnek Mexikóban, Kínában, Spanyolországban és ahol csak üldözik a Krisztus alapította Egyházat. Az Egyháznak ez a története pedig mindig hatalmas erővel ragadja meg a hívőket. A véres, majdnem három százados keresztényüldözés történetét nem írták meg egységesen, azért úgy kell azok részleteit a korabeli és későbbi írók műveiből, feljegyzéseiből összegyűjteni. Több üldözésről kortársak, vagy majdnem korabeli írók értesítenek bennünket. Így pl. a Néró által okozott katasztrófáról a pogány római Tacitus ad Annaleseiben elég részletes leírást; Traján császár idejében a keresztényekkel való bánásmódról az ifjú Pliniushoz írt császári leirat, valamint Pliniusnak e császárhoz beadott relációja hoz érdekes adatokat. A keresztény író Tertullián a Septimius Severus-féle üldözésre a legjobb forrás.