Nyitott kapu [antikvár]

Bevezetés A statisztika azt mutatja, hogy a könyvet olvasók száma évről-évre csökken. Van televízió és számítógép, na és pár éve megjelentek az „okos telefonok", ezek szinte mindent tudnak, ha egy ilyen kis „csodagép" a zsebedben van, már nem kell semmi más, mindenről értesülhetsz pár perc alatt, minek a könyv, ami nehéz, forgatni s lapozni kell, ráadásul drága. Az idősebb korosztály még ragaszkodik a fehér lapon fekete betűkhöz, színes képekkel, kemény kötéssel, vagy csak kartonba szépen bekötve. Ott sorakoznak a könyvespolcokon, vagy a régi, varázslatos könyvszekrényekben, melyek érdekes módon már-már el is tűntek a bútorüzletek raktáraiból. Tanulmányok jeleimek meg és jósolják, hogy a jövőben a papírra nyomott könyvek lassan, de biztosan eltűnnek a piacról, helyüket átveszik az ún. e-könyvek. Egyszerű a dolog, a modem digitális világban a szöveget, vagy bármilyen illusztrációt a számítógépről átmásolják egy adathordozóra, vagy könyvolvasóra, és kész az elektronikus könyv, röviden e-könyv. Vannak ellenben, akik másképpen vélekednek. Olvastam a Német Nemzeti Könyvtár vezetőjének (egy hölgynek) véleményét, aki szerint a nyomtatott könyvek iránti érdeklődés nem csökken a jövőben sem, a lehetőségek okosan kiegészítik majd egymást. A jövőt találgatni céltalan, de az biztos, hogy a mai fiatalok egyszerűek eltávolodtak a könyvektől, és ennek természetes fő oka, a fogyasztói, illetve az ezzel párhuzamosan felfejlődő információs társadalom kialakulása. Az elektronikus médiák uralják a „terepet", ily módon kezükben tartják a közvélemény befolyásolásának, illetve a tömegek manipulálásának a lehetőségét. A nyomtatott könyv a múltban a humán műveltség első számú alapfeltétele volt, talán a jövőben is megmarad fontos szerepe. A jól kiválasztott könyvek mindig menedéket biztosítottak, a „felülről" áramló, nem mindig hasznos, és legtöbbször „irányított" szellemi hatások ellen, mert a könyvek szerzői a társadalom különböző rétegeiből kerülnek felszínre, tehát véleményük a dolgokról is sokrétűek, szerteágazók. Nem véletlen, hogy a szélsőséges diktatúrák könyveket égettek, vagy szigorúan tiltottak. És ami még fontos lehet; a könyvet én választom, szabad akaratomnak megfelelően, a média üzenetét mások választják ki (számomra, és mindenkinek).