Bővebb ismertető
A tárgyilagosság, a teljes elfogulatlanságra való törekvés olyan követelmény, amelyet joggal támaszt az olvasó minden történeti munkával szemben. Hozzászoktattak ehhez bennünket a XIX. század eleje óta a tudományos történetírás nagymesterei. Mindenikük jelmondata lehetne az, amit Tacitus úgy foglalt össze, hogy «sine ira et studio», elfogultság és részrehajlás nélkül. Ha ez nincs meg a történészben, akkor műve sem tarthat igényt a tudományos értékjelzőre. Hiszen a tudomány végső célja az igazság kutatása. És hogyan remélhetné a múltnak megszállott búvára az igazság megtalálását, ha nincs meg benne a minden érdek fölé emelkedő, szinte már hideg objektivitás. Eszerint az ideál szerint a történetíró érdektelenségének, objektivitásának olyan magasfokúnak kell lennie, hogy munkáját valójában csak az a feltétlen meggyőződés igazolhatja : a megtalált, vagy megtalálni vélt igazság - ebben az esetben a történeti igazság - önmagában is érték.
Ez a történetírói tárgyilagosságra való törekvés a közfelfogás szerint legeredményesebb lehet akkor, ha a történeti munka tárgya az írótól időben és térben egyaránt távol esik. Mert ebben az esetben a jelennek semmi köze sincs a lezárt múlthoz, és így a történetíró korának problémái sem befolyásolhatják a múltról alkotott ítéletét.