Tanulmányok Kelet-Európa történetéből II. [antikvár]

Arató Endre a nemzeti mozgauíak külökbözö pofiüái az osztílík-magíar monarchi/ban. Német- és oroszorszigban a xiz.sz. il^sodik felében A 19. 8z. folyamán a nemzeti felszabadító küzdelaek számos esetben kisebb-nagyobb eredményt hoztak. Legelőször 1830-ban a szerb és görög területek, igaz, kisebbik részük, kapott autonómiát, de fokozatosan nőtt teriiletük és függetlenségük, s egyre inkább tudták teljesíteni a szerb és görög Pieaont feladatát, amely az Indokolt és a fejlődés irányába mutató egységtörekvések mellett már hóditó célokat is tartalmazott. A 1$-16. századba visszanyúló, bizonyos autonómiával rendelkező két roatón fejedelemség is a krimi háború utáni belső és külső események eredményeképpen 1862-ben egyesült, majd létrejött a Román Királyság. Az 1878-aa esztendő meghozta Bulgária egy részének felszabadulását és nem sokkal később, 1885-ben egyesült a Bolgár Fejedelemségről az 1878-as berlini kongresszuson leválasztott Kelet-Ruraélia is anyaországgal. Mindehhez természetesen nem volt elegendő a belső erő - hisz elmaradott társadalmi-gazdasági viszonyok között élő népekről volt szó, amelyek nem egy esetben egymással is harcban állottak kedvező nemzetközi viszonyokra is szükség volt az autonómia, a függetlenség kivívásához. S e kedvező momentum nem utolsósorban az Ottomán