Trianon és az olasz diplomácia [antikvár]

Olaszország, amely csak a 19. század második felére jutott el az Appennini-félszi-get politikai egységesítéséig, az első világháborúban már nagyhatalomként vett részt. Ennek elismeréseként képviselői a béketárgyalások alatt is a legszűkebb döntéshozói kör tagjai lehettek. Az olasz fél tényleges ereje viszont legfeljebb egy erős középhataloménak felelt meg, ami meglehetősen korlátozta az olasz miniszterelnök és külügyminiszter mozgásterét Párizsban. Az első világháború Olaszország számára egyrészt a nemzeti egység beteljesítéséért vívott küzdelem volt, másrészt ezen túlmu.tatóan egyfajta kísérlet a nagyhatalmi expanziós külpolitika megvalósítására. Az olasz nemzeti egység kérdése nem állt közvetlen kapcsolatban a Kárpát-medence sorsával. Az első világháború utáni olasz expanziós törekvések között viszont szerepelt a közép-európai régió, tehát ennek részeként a Magyarország feletti ellenőrzés. Magyar részről már többen is foglalkoztak azzal, hogy a magyar békeszerződés megszövegezése és aláírása kapcsán miként avatkoztak be az olaszok a Kárpát-medence történelmébe,' viszont még nem született olyan monográfia, amely a teljességre törekedve elemezte volna ezt a kérdéskört. A fellelhető forrásokat sem sikerült még eléggé kiaknázni, számos levéltári fond nemhogy a magyar, de az olasz szakemberek számára is tartogat meglepetéseket. Jelen iratközlés sem törekszik a teljességre, de néhány már ismert és számos teljesen ismeretlen dokumentum magyar nyelvű kiadásával egy összetettebb, az eddigi ismereteinket érdemben meghaladó képet kíván nyújtani arról, hogy az olasz politikai vezetés az első világháború lezárásától a trianoni 1 L. Nagy Zsuzsa egy-egy résztanulmány erejéig foglalkozott a kérdéssel [L. Nagy Zsuzsa: Az olasz érdekek és Magyarország 1918-1919-ben. Történelmi Szemle 8. [1965] 2-3. sz. pp. 256-274. és L. Nagy Zsuzsa: Itália és Magyarország a párizsi békekonferencia idején, 1919. In; Magyarország és a nagyhatalmak a 20. században. Szerk.; Romsics Ignác. Budapest, Teleki László Alapítvány, 1995. pp. 83-91.). Ormos Mária nagymonográfiája (Ormos Mária: Padovától Trianonig. 1918-1920. Budapest, Kossuth, 1983.) a korszakról szóló egyik alapmű. Romsics Ignác a békeszerződés kérdéskörén kívül (Romsics Ignác: A trianoni békeszerződés. 3. kiad. Budapest, Osiris, 2007.) a magyar-román-olasz háromszög kapcsolódási pontjait vizsgálta (Romsics Ignác: Olaszország és a román-magyar megegyezés tervei, 1918-1938. Valóság iG. [1993] 6. sz. pp. 61-82.). Réti György forrásismertetései (Réti György: Olasz dokumentumok a Magyar Tanácsköztársaságról. Századok 109. [1975] 3-4. sz. pp. 645-668.) felett már eljárt az idő, hiszen mostanra szinte az összes hivatkozott dokumentum elérhető az internetről letölthető olasz diplomáciai dokumentumgyűjteményben. Ezen kívül főleg részkérdéseket tárgyaló munkákat lehet felsorolni; Walcz Amarylisz: A magyar kérdés az olasz külpolitika tükrében; Olaszország és Magyarország diplomáciai kapcsolatai (1918-1927). Dokton disszertáció. Témavezető; Kis Aladár. ELTE BTK 2000., Szabó Mária: A Romanelli-misszió. La missione Romanelli. Budapest, Mundus, 2009., Hamerli Petra: A magyarolasz kapcsolatok alakulása 1918-1919-ben. Századok 148. (2014) 1. sz. pp. 133-150. 7