XII. Piusz és a zsidók [antikvár]

Előszó Semmilyen más bűncselekmény nem sokkolta oly mértékben az emberiséget, mint a holokauszt. Több mint hatmillió embert (többségükben zsidókat) öltek meg, rajtuk kívül pedig még mind a mai napig számtalan ember hordozza szenvedéseinek következményeit. Sokan azt állítják, hogy nincsenek új dimenziók ennek a példa nélküli emberirtásnak a vizsgálatához. Ám ez nem így van: az antiszemitizmus továbbra is az istencsapások legutálatosab-bika, bizonyíték arra, hogy kevés változás történt abban, amit Hitler egy 1919-es levelében írt egy bajtársának, akivel együtt szolgált az I. világháború lövészárkaiban. „A pusztán érzelmi alapokon nyugvó antiszemitizmus végső kifejeződését pogromok formájában fogja megtalálni. Mindazonáltal az észszerűségen alapuló antiszemitizmusnak a zsidók kiváltságainak gondosan megtervezett jogi korlátozásához és megszüntetéséhez kell vezetnie, vagyis annak végső, megfellebbezhetetlen célkitűzése nem lehet más, mint az összes zsidó eltávolítása." Az Institute für Zeitgeschichte számára Josef Hellnek 1922-ben adott interjúban Hitler még pontosabban fogalmazott. „Ha egyszer hatalomra kerülök, a zsidók megsemmisítése lesz az első és legfontosabb teendőm. Mihelyt hatalmam lesz, akasztófát akasztófa után állíttatok majd fel - például Münchenben a Marienplatzon -, annyit, ameny-nyit csak lehetővé tesz a forgalom. Azután fel lesznek akasztva a zsidók, egyik a másik után, és addig maradnak ott, ameddig csak higiéniailag lehetséges. Miután levágják őket, jön a következő csoport, és ez addig fog ismétlődni, kv: 9