A honfoglalás-hadművelet és az inváziók kora [antikvár]

Fedlap belső oldalán ajándékozási bejegyzés.
Misuta ​János 1945-ben született Ózdon, ahol középiskoláit is végezte. Műszaki főiskolát Dunaújvárosban, majd a közgazdasági egyetemet (MKKM – Budapest, Vámház tér) ipari tervező-szervező szakon végezte el. Az egy év munkára, amelyet a főiskola előtt Ózdon és Dunaújvárosban teljesített, elsősorban apja Rákosi-rendszerben való börtönbe zárása miatt kényszerült, mert a felvételtől eltanácsolták. Apja történetét végül a Torkolatvidék (Napkút Kiadó, 2006) című könyvében írta meg a Történeti Hivatal dokumentációja alapján. Az egy év munka már predesztinálta, hogy a következő évben, ha egyetemre nem is, de főiskolára felvegyék. Egy év múlva csoportvezető, majd némi kitérők után főosztályvezetőként, gyárigazgatóként és a rendszerváltás után ügyvezető igazgatóként végezte munkáját. Tíz éve a Károly Róbert Főiskolán a gazdasági mérnökök vállalkozási szándékaihoz való ismereteket kísérli meg gyakorlati oktatás keretében elsajátíttatni. Harmincöt évesen szerzi meg a közgazdasági diplomáját. Bölcsész nem lehetett, de soha nem szakította meg az irodalommal, történelemmel, néprajzzal, zenével való kapcsolatát. A világ több részén, de a volt Szovjetunióban, majd Oroszország több szerződött államában üzleti úton is sokat járt, ezekből az élményekből született az 1991-es moszkvai puccs három napjának története, mert, mint mondja: „Soha olyan gyalázatos nyomorban, szegénységben nem éltek Európa keleti részén emberek, mint abban az időben.” Így lett a könyv címe A kiüresedett város. Aztán az élményekből átsugárzott a 2010-ben a Szófi a Kiadónál megjelent A cambridge-i töredék című könyv, amely a X. századi orosz hódítás és a kazár zsidók elpusztításának történetéhez is kutatási és élményanyag. Korábban írt egy mordvin–argentin–orosz szobrászról, festőről, akit Stefan Erzjának neveztek választott neveként, amely név a mordvinok országának egy nagyobb tájegysége. Az angolok, argentinok zseninek tartották a világcsavargó, Argentínában élő művészt, aki csak meghalni ment vissza szülőhazájába. A most megjelent esszé a magyarok 950-es években élt történetét helyezi némileg más szempontok és következtetések közé.