A magyar reformáció az ottomán hódoltság alatt a 16. században [antikvár]

Azoknak a magyar tudósoknak a száma, akik - valamilyen oknál fogva - hazájukból távozni készültek, és csak külföldön fejthették ki tevékenységüket, futottak be karriert, vagy értek el tudományos eredményeket - igen nagy. Ezek között vannak történészek sőt egyháztörténészek is. Olyanok azonban, akik az „óhaza," s főként a magyar református egyház történetét kutatnák, annak létét, históriáját, életét a külföldi érdeklődők előtt megismertetni igyekeznének - sőt, ezen túlmenően új szempontok figyelembevételével és új adatok, összefüggések feltárásával gazdagítják a magyar egyháztörténettudományt, - már egészen kevesen vannak. Abban a megtiszteltetésben részesültem, hogy ezen kevesek közül az egyiket - ha csak igen röviden, vázlatosan is, de most bemutathatom. Unghváry Sándor Nagykőrösön született 1908. április 23-án. Pécsett kezdett tanulni, majd középiskolai tanulmányait szülővárosában, az Arany János Gimnáziumban fejezte be, ahol 1928-ban érettségizett. 1928 és 1935 között Debrecenben és Innsbruckban folytatott egyetemi tanulmányokat; Debrecenben szerzett történelem szakos tanári oklevelet, 1935-ben ugyanott „Nagykőrös településtörténete a török időkben" témakörben írt disszertációjával bölcsészdoktorátust. Már 1935-től több tanulmánya jelent meg különböző folyóiratokban, mint például a dunavölgyi föderáció lehetőségeiről írt értekezése, vagy a kolozsvári románosítás helyzetéről készített felmérése.