Barbárság vagy germánság [antikvár]

A ​kötet a koraközépkori germán jogforrások elemzésével igazolja a germánok magánjogát célzó kutatások létjogosultságát. Rávilágít a kezdetleges kereskedelmi viszonyok között is kidolgozott árucserejogi rendelkezésekre és nem utolsósorban az analfabétizmus korában tapasztalt okirat-használati szokások fejlettségére. Az árucserével kapcsolatos szabályok hiányából adódó hézagokat a germán szerződési praxis a klasszikus és posztklasszikus kori római jogelvek alkalmazásával ki tudta tölteni. A magánjog e területének részletes vizsgálatával a szerző azt kívánja bizonyítani: a germánok vitathatatlan érdeme Európa jogfejlődésében, hogy olyan római jogintézmények hordozta értékeket közvetítettek, amelyek összekeveredve a germán jogi tradícióval az érett középkor legfontosabb jogintézményeinek gyökerét képezték. A germán okiratkészítési szokások feltárásával az olvasó számára bebizonyosodik, hogy a jogi kultúra szempontjából nem tátongott szakadék az ókori Róma és az érett középkor keresztény Európája között. A monográfia a germán jog egy részterületének boncolgatásával azonban nemcsak a jogtörténészek számára hoz újat, hanem a középkortörténet iránt érdeklődőknek is bebizonyítja, hogy Európa jogfejlődése tekintetében kulcsfontosságú volt a római és germán kultúra kölcsönhatása, amely a hétköznapi emberek életében úgy jelent meg, ahogyan azt egy Nagy Theoderik keleti gót királynak tulajdonított aforizma megállapítja: „A szegény római a gótokat utánozza, a tehetős gót pedig a rómaiakat."