Cárok és kalandorok [antikvár]

Lapjai / lapélei foltosak
A ​drámai történet kiindulópontja egy rejtélyes haláleset: megölette-e Borisz Godunov 1591 egyik tragikus napján Rettegett Iván legifjabb gyermekét, a kis Dmitrijt, vagy az epileptikus fiúcska sebezte halálra magát késdobálós játék közben? Jó egy évtized múltán mindenesetre színre lép a fiú nevében Griska Otrepjev, az első ál-Dmitrij, sokak szerint egy jó eszű kiugrott szerzetes. A Kremlbe végül is eljutó kalandor „győzhetetlen imperátornak” címezteti magát, de 1606. május 17-ének reggelén Vaszilij Sujszkij, a leendő cár hívei megölik. És szinte hihetetlen, de Bolotnyikov hatalmas népmozgalma után máris felbukkan a második ál-Dmitrij, a „tusinói tolvaj”. Lengyel és svéd zsoldosok, szilaj kozákok és tatár lovasok fenyegetik Moszkvát, sőt a Kremlbe is idegen helyőrség kerül. Az orosz történelem „zavaros időszaka” ez, a smuta, amelyből végül egy hús- és halárus, Kuzma Minyin, és egy igencsak szegény herceg, Pozsarszkij vezeti ki a megfáradt, szakadék szélére került országot. A kor hőse mégis Ivan Szuszanyin, akinek alakja legyen bár legenda szülötte, az orosz ember jelképévé magasodott.