Az Árpád-kori szentek legendái [antikvár]

Európa legfiatalabb keresztény állama alig száz évvel az új hit általános felvételét követően már szentek egész sorát vonultatta fel. Közülük is igazi hírre-névre és nemzetközi ismertségre az Árpádok nemzetségének királyi sarjai tettek szert: István, a keresztény állam megalapítója és fia, Imre; az 1196-ban szentté avatott László, a „magyar lovagkirály"; valamint a 13. század női szentjei: Erzsébet és Margit, továbbá azok a külhonba férjhez adott Árpád-házi királylányok, akiket új hazájukban öveztek hasonló tisztelettel. Noha királyi származású szentekkel Európa majd minden keresztény nemzete büszkélkedhet, a „szent királyok nemzetségének" ilyen markáns előfordulására Európa más tájain nem, illetve csak kisebb súllyal találni analóg példát. A középkori és újkori magyarság önképének, kultúrájának és kultúrtörténetének ugyanis oly meghatározó része lett a magyar szent királyok, az Árpád-ház szentjeinek kultusza, hogy annak ismerete nélkül a magyar kultúrhagyomány is csak részben érthető - hiszen alakjuk a történeti és egyházi hagyományokon kívül a magyarországi művelődés és művészetek majd minden szegmensébe elhatott, illetve „merült alá" színes és változatos formákban a népi kultúrába, így a legendák világába is.