Legendák könyve [antikvár]

Részlet a könyvből: "Ha a művelt ember legendákról hall, csodákkal teli, szép középkori elbeszélésekre gondol. Valóban, ha a legenda nem is egyetlen jellemző irodalmi megnyilvánulása a középkornak, mégis egyike azoknak a műfajoknak, amelyek a legmélyebbre engednek pillantani a középkor hitébe, tömegeinek lelki életébe és a legközelebb hozzák eszményi hőseit. Viszont a legenda éppen nem esztétikai célból keletkezett, hanem azért, hogy a hallgatókat a szent kultuszával keresztény életre buzdítsa. Érdemes ezért szemügyre venni szerepét és keletkezését. A "legenda" szón tulajdonképpen fölolvasásra szánt szöveget kell értenünk, vagyis a szentek élettörténetét, melyet "föl kell olvasni". Tehát a műfaji elnevezés azt a módot őrizte meg, ahogyan a szöveget fölhasználták. Ugyanis a legendákat sokkal tárgyszerűbben is megnevezték: "acta"-nak, vagy "passió"-nak, vagy végül "vita"-nak. Az "acta" kifejezésnek megőrizték az első mártír-legendák valódi magját, a prokonzuli jegyzőkönyveket. A "passió" elnevezésben lelki oldala felől közelítették meg a szentek pöreit utalva a mártír testi és lelki szenvedéseire. A "vita"-fogalom pedig már meghatározza az első szabályos legendák irodalmi műfaját, a szöveg a mártír egész életét tárgyalja az antik történetírás egyik műfaja, az életrajz szabályai szerint."