A legújabb kor történetének áttekintése [antikvár]

I. A hármasszövetség kora. (1879-1904.) Az 1870/71. évi német-francia háború legnagyobb eredménye a német császárság megalakulása s vele a kontinentális nagyhatalmak rendszerének teljessé válása volt. De az új alakulat az egyensúly megszilárdítása helyett a nyugtalanság és bizonytalanság új elemét oltotta Európa történeti fejlődésébe. Mert Franciaország nem tudta megbocsátani a német birodalomnak, hogy egységének megteremtése csak az ő önérzetének lábbal tiprása és Elszász-Lotharingia visszavétele árán vált lehetségessé. Ezért a frankfurti béke óta folyvást azon munkált, hogy befelé minél magasabbra fokozza katonai erejét, kifelé pedig olyan diplomáciai helyzetet teremtsen, mely lehetőleg kockázatnélkülivé teszi a gyűlölt Németországgal való leszámolást. Tehát külső és belső politikáját egyaránt a revanche, a bosszúvágy szolgálatába szegődtette. De igyekezetét egyelőre csak a belpolitika terén kísérte siker. Katonai és gazdasági téren alig néhány esztendő alatt teljesen kiheverte a háború csapásait. Diplomáciai téren azonban még sokáig fájdalmasan kellett éreznie elszigeteltségét. A számba vehető államok mindegyike óvakodott egy legyőzött hatalomhoz kötni sorsát. De a revanche-gondolat nemcsak a francia politika irányát szabta meg, hanem Németország külpolitikájára is döntőleg hatott. Bismarck kancellár ugyanis a frankfurti béke után (1871 május 10.) minden igyekezetével azon volt, hogy hazáját megoltalmazza egy újabb háború veszélyétől. Ezért szünet nélkül abban fáradt, hogy Németországot minden oldalról a megbízható szövetségesek övével vegye körül.