Belépődíj [antikvár]

Magyarország élenjár a tagjelölt országok között a csatlakozási folyamatról történő tájékoztatásban. Számos tagállamban és tagjelölt országban egy, kizárólag a szakemberekre tartozó bonyolult témának tekintették az Európai Uniót, arra számítva, hogy az emberek szakemberekbe vettet bizalma elég lesz a beleegyezésükhöz. Nos, a demokrácia nem erről szól. A szomszédok tapasztalatainak elemzésére soha sem szabad sajnálni az időt Sok tanulságot lehet levonni az osztrák, finn és svéd példából a közvélemény uniós népszavazásra történő felkészítéséről. Svédországban a kormányzat egyenlően támogatta a csatlakozás mellett és ellen érvelőket, míg az osztrák kormány egy kizárólag EU-párti kampányt folytatott. Lehet, hogy ez volt az oka annak, hogy Ausztriában-három évvel a csatlakozás után-jelentősen nőtt az euroszkeptikusok tábora? Ezen - azt hiszem - érdemes elgondolkodni. Ennek a könyvnek talán a legérdekesebb része az a fejezet, amelyik a magyar kommunikációs stratégiát tárgyalja. Kiemelném még a svájci pedagógusokkal és diákokkal végzett interjúkat elemző fejezetet, hiszen ebben valós emberek valós kérdéseket tesznek fel, ami jól mutatja, hogy egy demokráciában az emberekkel folytatott párbeszéd nem zárulhat le a népszavazás során leadott szavazatok összesítésével. Ez a kötet egy igen aktuális, de talán kissé elhanyagolt témát jár körbe. Elfogadhatjuk a politikai véleményalakítás és a jól értesültség fontosságát, de még ilyen történelmi döntéseket megelőzően sem szentelünk elég időt annak, hogy megértsük a tájékoztatás kulcsfontosságú szerepét. Ez a könyv égető hiányt pótol megjelenésével, és úttörő szerepet játszik ezen a fontos területen.