Elveszett alkotmány [antikvár]

Munkám első kiadása 1974-ben jelent meg: "Elveszett alkotmány. Vázlat az 1944 és 1964 közötti magyar politikai emigráció kialakulásáról." A történetet 1975 végéig felölelő második, teljes kiadás több évtizedes anyag-gyűjtés, mérlegelés eredménye. Meg akartam érteni és értetni történelmünknek ezt az epizódját, hiszen nem mindennapi eset, hogy egy tíz milliós nép 5%-a néhány év leforgása alatt elhagyja a szülőföldjét. Könyvemnek a "tragikus történet" akimet is adhattam volna, de mivel nem a másfél millióra becsült, külföldön élő magyarság, hanem ezen belül a politikai emigráció szűkebb körének történetét igyekszem elbeszélni, tartózkodom a jelzőktől. Beszéljenek a tények. A politikai emigrációt történelmi és társadalmi jelenségként mutatom be, tehát nem önmagában elhatárolt, vagy személyek tetteire korlátozott formában, hanem a világpolitikai események szövevényébe ágyazva. A különféle "alkotmányok", rendszerek és hatalmi törekvések versengésének kiélesedett szakaszaiban ugyanis szerepet kaptak az 1944 után külföldre került magyar politikusok. A diaszpóra azonban nem, noha a politikai emigráció és a diaszpóra között a határok gyakran összemosódtak. Szótári meghatározás szerint emigráns az, aki politikai okok miatt önkéntesen hagyja el hazáját. Úgy tűnik tehát, hogy a "politikai" jelző hozzáadása felesleges. De az elmúlt évtizedekben a szóhasználat nem volt következetes. A fogalom kibővült, mert kivándorlókra is vonatkoztatják. A "politikai" jelző használata tehát indokolt, mert munkámban nem az országból való távozás okát, hanem a külföldön folytatott politikai jellegű tevékenységet veszem figyelembe, amikor a legújabbkori emigrációról írok. A külföldi magyarok is így határozzák meg önmagukat, amikor vagy politikai emigránsnak, vagy csak külföldön élő magyarnak vallják magukat.