Magyarország 1956-ban [antikvár]

Csaknem tizenöt éve, hogy először jártam Budapesten, s ez az út oly jól sikerült, hogy azóta is, ahányszor csak tehettem, vissza-vissza látogattam. Budapesti beszélgetéseim során, különösen amióta a magyar forradalomról Írott könyvem megjelent, gyakran kérdezték tőlem: mi indított arra, hogy Magyarországgal, 1956-tal foglalkozzam. Töredelmesen be kell vallanom, hogy az első lökést ehhez jelentékeny mennyiségű vörösbor elfogyasztása adta; amikor ugyanis felébredtem, azon vettem észre magam, hogy egy nemzetközi gyorsvonat Budapest felé röpít. Azóta sokszor jártam Magyarországon, s meg kell mondanom, hogy még egyszer sem bántam meg annak a néhány üveg bornak az elfogyasztását. Érdeklődésemnek persze komolyabb alapjai is voltak. 1956-ban tizenkét éves voltam, és talán a magyar forradalom volt az első nemzetközi esemény, amely felkeltette politikai érdeklődésemet. Abban az időben mit sem tudtam a politikáról, a kommunizmus történetéről, nem is szólva a marxista elméletekről, sőt nem hiszem, hogy tisztában lettem volna azzal, merrefelé fekszik az a bizonyos Magyarország. Ennek ellenére már tizenkét éves koromban természetes volt számomra, hogy ahol egy idegen hadsereg tankjaira van szükség egy egész nép felkelésének a leverésére, ott az igazság egészen bizonyosan nem a tankok oldalán van, s hogy abban, amit elpusztítottak, föltehetően valami nagyon fontos igazság rejlett a jövő számára. Nem hiszem, hogy huszonöt év múltán különösebben módosult volna az álláspontom.