"Minket is üldöztek..." [antikvár]

50 év telt el azóta, hogy a németeket elűzték Csobánkáról. E száműzetés legtöbb résztvevője, mind az elűzöttek, mind az elűzök meghaltak. Honfitársaim közül sokan teszik fel a kérdést: Minek a múltat felhánytorgatni? Nem lenne jobb, ha felejtenénk? Úgy gondolom, hogy éppen a mi korunk az, mely szükségessé teszi, hogy keressük és hirdessük az igazságot. Mert napjainkban a gonoszság túlságosan megerősödött. Ezt a gonoszságot, ha rátalálunk, le kell győznünk - nem csak az igazság miatt, hanem az egyes emberért, és talán azokért is, akik annak idején ezt okozták. A gonoszság ellen harcolni kötelesség, az embert azonban, aki rosszat tett, szeretni kell. Ez teljesen emberfeletti. Hiszen csak Isten tudja ezt megtenni és Ő adja a kegyelmet és erőt hozzá. Az Ő segítségével legyőzhető a gonosz, még akkor is, ha ez hosszú ideig tart. Hisz Jézus azt mondta: „Ha kitartotok tanításomban, valóban tanítványaim lesztek, megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz benneteket. " Jn. 8, 13b Egy emberéletre van szükség, hogy felismerjük: „Isten görbe sorokon is egyenesen ír" - és előle elrejtőzni lehetetlen...