Politikai pártok a 19-20. században [antikvár]

Napjainkban - különösen hazánkban - a politikai pártok a közélet meglehetősen vitatott szereplői. Tevékenységüket a választók jelentős része közönnyel, sőt elutasítóan veszi tudomásul. Akár szeretjük őket azonban, akár nem, az vitathatatlan, hogy a polgárosodott társadalmak megjelenésétől kezdve a pártok a napi politika legfontosabb alakítói, és ily módon döntő hatást gyakorolnak mindannyiunk életére. Történeti hátterüket röviden felvázolva megemlítendő, hogy eredetük és fejlődésük a modern értelemben vett állam és a képviseleti rendszer nyugat-európai kialakulásához kapcsolódik, amelynek során a végrehajtói hatalomért versengő politikai csoportosulásokból fejlődtek ki. A mai pártrendszer korai modellje Nagy-Britanniában alakult ki a 18. században a kormányzati pozíciókért és a politikai befolyásért viaskodó whigek és toryk közti küzdelem révén. A 19. század során a választójog nyugat-európai kiszélesítése megkövetelte, hogy a törvényhozók a népesség tágabb rétegeit nyerjék meg. A pártok ennek következtében jelentősen felduzzadtak és egyre inkább népszerűségi alapon működő, független szervezetekké alakultak át, többé már nemcsak egy szűk elit érdekeit képviselve. Edmund Bürke, angol államférfi és filozófus a párt fogalmát úgy definiálta, mint „azon emberek testületét, akik közös erőfeszítéssel igyekeznek előmozdítani a nemzet érdekét az általuk közösen elfogadott elvekre építve". Bürke meghatározása azért is lényeges, mert emlékeztet minket arra, hogy a politikai pártok, jóllehet gyakran, de azért korántsem minden esetben szerveződnek ideológiai alapon. A pártok közti vetélkedés egyúttal aláásta a hagyományos politikai fogalomrendszert is, mely az erény és a közszolgálat klasszikus és keresztény felfogásában gyökerezett. Utóbbi szerint a politikusoknak az erényesség modelljét kell követniük, melynek része az is, hogy a közjót a társadalom egyes csoportjainak érdekei fölé emelik. A pártrendszer kialakulásával azonban szükségessé vált olyan nyilvános szereplők megjelenése, akik a korábbival ellentétes felfogást képviselve léptek színre, és felvállalták, részint azt, hogy a politika „természetéből adódóan" konfliktusokat és megosztást szül, másrészt azt is, hogy igazi céljuk az osztályok, nemzetiségek és felekezetek alapján szerveződött társadalmi csoportok gazdasági és politikai érdekeinek képviselete és érvényesítése. A 20. századi politológusok közül is többen azt tartják, hogy a pártok versengése, ahelyett, hogy korrumpálná a társadalmat, jelentősen erősíti azt, egyúttal javítja az integrációt a különböző csoportok és érdekek képviseletével, illetve beemelésével.