Remények és aggodalmak az Európai Unió kapujában [antikvár]

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A szimpóziumunkat szervező alapítványok és intézetek nevében nagy tisztelettel köszöntöm önöket itt Budapesten, az Illyés Gyula Archívum és Műhely tanácskozótermében. Talán nem szükséges, hogy a szimpózium céljait hosszasan taglaljam önök előtt, azt azonban, úgy gondolom, indokolnom kell, miért éppen a szellemi kultúra képviselőinek körében fogunk beszélgetni a kelet-közép-európai térség jövőjével kapcsolatos reményeinkről és aggodalmainkról. Múltunk tapasztalatai mindnyájunkat arra figyelmeztetnek, hogy az egyéni és közösségi lét minőségét elsődlegesen és közvetlenül nem a gazdaság állapota, nem a technikai infrastruktúra fejlettsége és nem a politikai intézmények működőképessége, hanem az azokat használó egyének és közösségek lelki habitusa, kulturális feltételrendszere, egyszóval szellemi kondíciója határozza meg. Bizonyosak lehetünk abban, hogy ez a jövőben is így lesz. Ha pedig így lesz, fel kell készülnünk arra, hogy a közös jövőnk gazdasági és politikai kereteit kijelölő Európai Uniónak is lesz egy olyan dimenziója, amelynek alakulásáért elsősorban a szellemi kultúra munkásainak: a humán értelmiségnek kell vállalnia a felelősséget. Éppen ezért kell lenniök olyan kapcsolatrendszereknek, hálózatoknak, mozgalmaknak és fórumoknak, amelyeket nem kormányzati és nem pártpolitikai intézmények hívnak életre, s amelyek éppen azért szerveződnek, hogy a térség civil társadalmainak spirituális szükségleteit fejezzék ki, és közvetítsék azokat a reálszférákat szabályozó, a közhatalmat gyakorló politikusok számára.