A forradalom kórháza [antikvár]

Az elmúlt 50 évben, nagyon sokat írtak 1956-ról. lehet-e még titkot találni, újdonságot írni? A szerző azt bizonyítja könyvével, lehet. 1956-ban, 29 évesen, fiatal sebész szakorvosként dolgozott a Péterfy Sándor utcai kórház baleseti sebészetén. Ez a kórház akkor a főváros egyik legnagyobb, legkorszerűbb vezető kórháza volt. A forradalom kitörése után hetekig nem "csináltak" mást, csak orvosi esküjükhöz híven a munkájukat végezték. De mi adott erőt ehhez az ember feletti munkához? Doppingolták magukat. Nem tablettákkal, nem injekcióval, a hit adott erőt nekik, hogy a forradalom, amiért emberek az életüket adták, győzni fog. a véres drámák mellett volt azért szerelem és romantika is. A kórház október 24-én megszervezte a hatvan gépkocsiból álló önkéntes mentőszolgálatát. Az, valamint a kórház alatt lévő hatalmas pincerendszer tette igazán a Péterfyt a forradalom kórházává. Számos VIP sérültet kezeltek, a barikád mindkét oldaláról. A forradalom bukása után a pince labirintusában, a magyar szellemi ellenállás heteken keresztül készítette a röplapokat. A Péterfy neve ekkor vált fogalommá, akárcsak a Corvin köz, vagy a Kilián laktanya. Tudta ezt az uralmon lévő hatalom is, és a megtorlás nem maradt el. Halálos ítéletek, börtön, meghurcoltatás, állásvesztés. A szerző ezzel a könyvvel szeretne emléket állítani a segítségnyújtás közben meghalt mentőknek, a kivégzett bajtársaknak. Megírni '56 csodáját, mert valóban csoda volt ez a pár hét. Egy nemzet példátlan összefogásának és eszmei tisztaságának csodája.