A magyarok krónikája [antikvár]

Thuróczy János krónikájának kézirata nem maradt ránk, de a mű mindjárt elkészülte után csaknem egyszerre két kiadásban is napvilágot látott, s mint fametszetekkel illusztrált díszes ősnyomtatvány, könyvtörténeti szempontból is figyelmet érdemel. Első kiadása - a kötet zárószavai szerint - a morvaországi Brünnben (Brno) 1488. március 20-án jelent meg, kis ívrét alakban (kb. 20x29 cm, tehát olyan formátumban, mint a ma használatos irodapapír mérete), százhatvannyolc levelet tartalmazó kötetként, egy-egy lapon harminchat, szép gót betűkből álló sorral. A köteteben Thuróczy krónikája a 152b lapon végződik "Deo gratias" (Istennek hála) szavakkal, a további lapokon Rogeriusnak a magyarországi tatárjárásról írt Carmen Miserabile (Siralmas ének) című műve olvasható, afféle függelékként Thuróczy krónikájához. Ezt a függeléket - Mályusz Elemér nagyon is indokolt nézete szerint - maga Thuróczy csatolta krónikájához, mivel az értékes, de terjedelmes történeti forrást nem tudta műve szerkezetének aránytalan megbontása nélkül a maga helyére, a IV. Béla királyról szóló beszámolóba beilleszteni. Más volt a helyzet a Nagy Lajos királyról szóló életrajz esetében. Művének egységes szerkezetét nem veszélyeztette az, hogy Nagy Lajos történetét nem saját feldolgozásában adja, hanem ehelyett Küküllei Apród János Nagy Lajos-életrajzát illesztette bele történeti művébe. Tagadhatatlan, hogy már ez is bizonyos aránytalanságot okozott művében, de ez az aránytalanság még nem veszélyeztette a mű egységét. Thuróczy brünni kiadása mindenesetre nagy szolgálatot tett a magyar történeti irodalomnak azzal, hogy Rogerius művét is hozta, mivel a Carmen Miserabilé-nak szintén nem maradt ránk kézirata, a Thuróczy kiadása nélkül talán teljesen nyoma veszett volna az értékes történeti forrásnak.