A nemzet csinosodása [antikvár]

ELDORÁDÓ BOLDOGTALANJAI Szigethy Gábor előszavaAz arany itt a barázda alól fordul ki, az ezüst a vízmosásokban nagy rögekben hever. A gyémánttal a gyermekek játszanak. A bor patak gyanánt foly. A méz a ház héjáról csepeg. Zsírt a kerékvágásból meríthetsz. A tej tavakban áll. A sült foglyok és fácányok a kést hátokon hordják, és mindenre, ami szent, kérnek, hogy edd meg őket! A nyársról melegen leszökött nyulak lábad elejébe ugranak. Kenyérből hegyek vannak, és a hó helyett vaj őszül a tetejeken."Mesésen gazdag ország Eldorádó, lakói mesésen boldogok. Vagy mégsem? Eldorádóban a porban hever az arany, de ki hozzányúl, halál fia - szomszéd népé a juss: eljön érte, s elviszi. Drágakő, gyémánt akad bőven, de értékét Eldorádó tudatlan lakói nem ismerik, elkótyavetyélik idegen piacokon, s amikor a messzeföld árusai a csiszolt drágaságot országukba visszahozzák, temérdek pénzen vásárolják meg a tőlük elszármazott kincseket. Étel, ital terem gazdagon - Eldorádó lakói gömbölyödnek, mert lusták, tunyák, boldogságok a henye-ség". S a mesés gazdagságú birodalomban nem jutnak ötről hatra az emberek. Érzések tompa, ízlések darabos, vastag. Értelmek vak. Ugyé boldogtalanok ezek a boldogok? "Kármán József arról nem mesél, hogyan s miért jutott Eldo-