Garat [antikvár]

Részlet a könyvből:Honi bárkánk, ha nem is közvetlen, nem sokára kétségtelenül ugyancsak hullámos tengerre jut, hol nagyobb a mélység, sűrűbb a szikla, s melynek hátán akadatlanul játszsza harczait a szélvény. Errül - azt hiszem - senki nem kételkedik, ki a jövendőnek szövedékibe a legközelebbi napnál tovább látni bír.Ha nemzeti eseményeink évrajzait ütjük fel, azt látjuk: fajtánk jobbadán vihar és fergeteg közt élte napjait, s csak újabb időkben szenderült álomba. Előbbi harczaiban azonban szilárd bátorságnak és nyers erőnek fegyvereivel vítta ki leginnkább diadalit; midőn ma, miután ezeknek élét eltompítá a civilisatio, egyedül értelmi súly által lehet győztes s tarthatja fenn magát. Valamint a bátor s az erős volt a hős hajdanta, most pedig egyedül az okosb, tanultabb és a jobb számoló a sikeres bajnok: úgy nemzetünk is más fegyvertárbul kénytelen megszerezni mai időkben védelmi és győzedelmi szereit, mint azelőtt, ha mint makacs gyermek, mely lábaival rugdos, karjaival csapdos stb. - az okosb dajka által magát bepólyáztatni és ekkép felette nevetséges állásba sülyedni nem kíván; minél nemzetekre nézve nincs nagyobb kárhozat, mert a nevetségesbül ma többé nincsen feltámadás!