Horthy Miklós titkos iratai [antikvár]

1953-ban Horthy Miklós kiadta emlékiratait. "Mások - írta e könyv előszavában -, akik szintén öreg korukban vették papírra emlékeiket, naplók és levéltárak igénybevételével segítettek magukon. Én azonban nem vezettem naplót, azokat a hivatalos iratokat és magánfeljegyzéseimet pedig, amelyeket páncélszekrényemben őriztem, 1944 októberében történt elfogatásomkor részben megsemmisíteni, részben a budai Várpalotában visszahagyni kényszerültem." A Várpalota, mint ismeretes, kiégett, s talán a dokumentumok megsemmisülésének tudatában írta meg Horthy az emlékiratait, s ez mindenesetre megkönnyítette számára, hogy az ellenforradalmi időszakban betöltött szerepét kedvező színben tüntesse fel. Az iratok Horthy által el nem pusztított része azonban nem semmisült meg, 1944-ben Németországba hurcolták, s a fasizmusra utolsó csapásait mérő szovjet hadsereg egyik alakulata, más iratokkal együtt, vagonba rakva talált rájuk német területen. A háború során a Szovjetunió birtokába jutott nagy mennyiségű iratanyag rendezése után a Szovjetunió Központi levéltári Igazgatósága 1959-ben Horthynak e bizalmas iratait átadta a Magyar Népköztársaságnak. Az értékes iratanyag 1960-ban került a Magyar Országos Levéltár megőrzésébe. Elsőrendű feladatunknak tekintettük, hogy ezeket az ellenforradalmi korszak történetének feltárása, megismerése szempontjából rendkívül lényeges dokumentumokat mielőbb hozzáférhetővé tegyük a kutatók és az olvasók számára.