"Kereszt a porban..." [antikvár]

Régi keletű feszültség ez, - nagyjából azóta született meg, mióta a fegyverforgatást elsajátított emberi közösségek megtanultak lelkiismeret-furdalással emlékezni az értük elesettekre és mióta megtanulta azokat is eltemetni, ha szimbolikusan is, akik nyomtalanul vesztek oda valamely hadjáratban vagy távoli csatamezőn, vagy fogságban pusztultak el - egyszóval, régi keletű a feszültség és méltánytalanságérzet azokban, akiknek elveszített hozzátartozója egyszerű közkatona, gyalogos honvéd, vagy éppenséggel közönséges, katonailag képzetlen civil átlagpolgár volt: nem pedig elesett vagy kivégzett hadvezér, király, politikus vagy főpap. Az osztály- és rangkülönbségek, politikai, presztízs és egyéb szempontok szántszándékkal nem veszik tudomásul és nem tartják tiszteletben a halál szigorú demokráciáját. E méltánytalanság valamelyes kompenzálása végett született meg az ismeretlen katona képzete, melynek eredetileg lehetett még valamelyes mitikus dimenziója, de mióta hivatalos rituálék kötelező kellékévé-díszletévé lett, azóta nem annyira mítoszi, inkább csak amolyan operettfigurának számít szegény. A halottak pedig zokszó nélkül vették tudomásul azt is, hogy nemcsak életük, nemcsak haláluk, de még emlékük is áruvá lett, egyszóval kommercializálódott.