Kossuth Ferencz harmincz parlamenti beszéde [antikvár]

BEKÖSZÖNTŐ. A világ egy nemzeténél sincs a nagy eszmék, a szabadság után való vágy, a független utáni törekvés, élő emberek neveivel annyira egybeforrva, összekapcsolva, mint éppen nálunk magyaroknál. Magától érthető, hogy ez főleg azóta fordul elő időről időre történelmünk lapjain, mióta a magyar trónon Habsburgok ülnek; mert a nemzetnek csak ezóta van voltaképen oka önállóság után vágyódni. A nemzet első fegyveres felkelése Bocskay István nagy nevéhez van kötve. Második szabadság küzdelmünket a bölcs Bethlen Gábor emléke örökiti meg. A Lipót császár alatti küzdelmeket, a sok baj, bú, szenvedéstől eltekintve, Thököly Imrének, a Kurucz király"-nak neve teszi jellegzetessé. Az ez után következő, majdnem egy évtizeden keresztül tartó szabadság-küzdelmünket a nagy fejedelem, Rákóczy Ferencz szent neve véste be minden igaz és becsületes magyar ember szive mélyébe. A Rákóczy-féle szabadság küzdelem után hosszú elnyomatás sötét palástja borult hazánkra. A szomorú csendes esztendők alatt nemzetünk el szokott minden magasabb politikai tevékenységtől. Önbizalmát elvesztette. Bátorsága nem volt. Erőit nem ismerte; gondosan el lőn rejtve az egész világ elől.