Kossuth Lajos iratai V. [antikvár]

Kossuth Lajos örököseinek hozzám intézett, itt közölt levelében kifejezett nemes érzelmei s az abban nyilvánuló rendkivül megtisztelő bizalom, nagy mértékben fokozza annak a különben is nagy felelősségnek a sulyát, melyet a rám ruházott feladat teljesitésével magamra vállaltam. Teljesen átérzem e felelősséggel együtt annak az igazságát is, a mit e levél hangsulyoz: hogy Kossuth Lajos irodalmi hagyatéka nem csak az örökösöké, hanem az egész magyar nemzet drága közkincse.Ha mindazonáltal nem haboztam a reám bizott nehéz föladatot elvállalni, erre bátoritott egyfelől a megdicsőült szerzőnek élő szóval és leveleiben ismételten kifejezett óhajtása - mely kivánságnál megtisztelőbb s egyuttal kötelezőbb alig képzelhető, és bátoritott másfelől a tudat, hogy habár kétségtelenül sokan vannak iróink között, a kik nálamnál hivatottabbak lehetnének Kossuth iratainak a rendszeres öszefoglalására; de több szeretettel, nagyobb kegyelettel és teljesebb lelkiismeretességgel senki sem végezhetné ezt a feladatot mint én.