Mátyás király [antikvár]

Részlet a kötetből: "Három évszázadon keresztül olvasták. Áhítattal. Főurak váraiban, nemesi udvarházakban, paplakokban, tanító,k nótáriusok, deákos városi polgárok otthonaiban. A Corpus Jurist és Bonfinit. A nyelv, a rendi állás, a közigazgatás, úttalan utak sártengere, a közbiztonság hiánya, sőt mindezeken felül politikai határok végtelen távolságokra választották el egymástól, részekre szakították Magyarország lakosságát. Mégis a dunántúli domboktól a székely havasokig, Tátrától a horvát tengerpartig ez a két fóliáns egy nemzetté kovácsolta őket. Egyik hasznos könyv volt; a mindennapi élet keretét, a közös jogot, a törvényt adta; gyakran kellett tanulmányozni s nem egyszer pajzsul emelni idegen önkény ellen. És itt volt a másik könyv, Bonfinié: Magyarország története. Bármi volt az anyanyelvük, a minden rendű-rangú hajdani hungarusok, akiket a közös deák beszéd tett egy nemzet fiaivá: ebből az öreg fóliánsból olvasták az ősök viselt dolgait, ebben érezték közös múltjukat s ennek alapján közös jelenüket. Ez volt a R e r u m Ungaricarum D e c a d e s. A XVI. századtól a XIX.-ig ez a két latin könyv tette magyarrá a magyart. Voltak egyéb könyveik is, ha nem is sok: bibliák és ájtatos művek, melyek keresztényi mivoltukat jelentették, latin authorok, akik humánus európaivá avatták a bajszos, csombókos szittyákat. De valósággal nemzeti bibliájuk ez a kettő maradt: a Corpus Juris és Bonfini. Werbőczit és a törvénygyűjteményt negyvennyolc söpörte el. Bonfinit az oknyomozó történetírás, az eredeti kútfők kiadása vetette félre."