Napló, 1920 [antikvár]

Iszaak ​Babel az Első Lovashadsereg harcainak szüneteiben jegyezte föl naplójába mindazt, amiből később a Lovashadsereg című, világszerte ismert remekének elbeszéléseit írta. Keveset tudunk, és hitelesebbet aligha arról a korszakról, azokról az eseményekről. Döbbenetes a Naplót éppen most kézbe venni, amikor összefonódott kis nemzetek itt a szomszédságunkban vívják nemzet- és polgárháborúikat. Babel a történelem távlatából tekint a rohamosan zajló eseményekre. De a legdöbbenetesebbek a Naplóban azok a sorok, amelyek a belső önmeghatározás folyamatát mutatják be. Ki vagyok én? – teszi fel magának a kérdést két ütközet között, a kifosztott falvak látványának a hatása alatt. A jelek szerint Babelnek nem voltak illúziói a forradalmat illetően. Mindent hideg és tágyilagos figyelemmel regisztrál, de közben fojtogatja a vágy, hogy otthon lehessen, mint zsidó a szovjet életben. Babel Naplójának nyelve, stílusa nem marad el irodalmi szövegeinek színvonalától, a szűkszavú, lényegre törő mondatok egymásra halmozása Babel írásmódjának egyik legjellemzőbb vonása. Lélek- és korrajz ez a mű, írója nem szánta kiadásra. Úgy halt meg, hogy elveszettnek hitte, mint ahogy a Napló nagyobbik része el is veszett, s az itt olvasható oldalakon kívül nem is került elő semmi. Ha nála maradt volna e pár füzet, letartóztatásakor, 1939-ben amúgy is megsemmisül elkobzott írásaival együtt.